Csirkemájas rizottó

Már említettem, hogy sok embertől hallottam, hogy a máj, az nem jó, belsőséget nem jó fogyasztani, stb.
Én mindig szerettem, de azt látom, hogy aki undorral áll hozzá, azt nem lehet meggyőzni.
Szóval egy olyan étel következik, ami megosztó, viszont finom!
Most a rizottóra tettem a hangsúlyt, hogy igazi ízeket varázsoljak, viszont nem hagytam olyan cuccosan,
ahogy kellene, mert a többiek így kedvelik jobban.
A vöröshagymát két nagy fokhagymagerezddel pároltam olajon, beleraktam a rizst, pár perc után a fehérbort (1-1.5 dl), folyamatosan sóztam, illetve borsoztam, majd felengedtem alaplével (vízzel is lehet).
A zöldborsót a  majdnem kész rizshez (kóstolgatás) öntöttem  és azzal is párolgattam.
A végén vajat és parmezánt kevertem hozzá.  Ettől lesz rizottó és nem rizibizi, bár én már több, mint
tíz éve keverek vajat a rizsekhez, ugyanis amikor kicsi volt a gyerek, akkor olvastam ás megtartottam
jó szokásnak. Tartalmas, finomabb ízű és jobb állagú lesz!
Külön hagymán pirítottam a csirkemájat (zsíron), sóztam, borsoztam (sokat), majorannával és kakukkfűvel is fűszereztem. Összeállítottam és még reszelt sajttal megszórtam.