Valaki azt mondta, nem szereti, mert igazi borivó nem iszik vizes, édesített bólét.
Van, aki édességnek tekinti, mint én is, igen szeretem édesen, bár már évek óta nem
szeretem az "édes-félédes" borokat. De a forralt bor nekem mást is jelent: egy hangulatot,
ami télen jön csak, igazi érzés, amikor megérzem az illatát (kedvenc fahéj, szegfűszeg) és
elvarázsol, mint néha egy parfüm, ami visszavisz egy emlékképhez, ami fontos lehetett...
Szóval, ezért is várom a telet, egy jó, finom forralt borért, ami ellazít, feltölt, emlékeztet.
Jólesik a kanapén ülve is szürcsölgetni, de amikor a fázós kezemet melengetem a poharán,
akkor még jobban esik a szitáló hóban sétálni vele.
Természetesen, nem mindegy milyen borból készítjük, mert aminek nem ízlik az utóíze,
annak forralva sem lesz az igazi összhatása.
Hozzávalók (az egyszerűség jegyében): bor, víz, cukor, fahéj, szegfűszeg.
Persze finom még narancshéjjal, kardamommal, citrommal stb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése