Bangkokban jártam...

Már több évvel ezelőtt történt, hogy kijutottam Bangkokba. Vágytam rá és teljesült.
Mostanában már szívesen gondolok rá, sokkal több élményt szereztem, bár a lelkiismeret furdalás
miatt kint sokszor rosszul éreztem magam. (Itthon várt a kisfiam)
Ami mindig legelőször eszembe jut:
a szaga. Igen, meghatározó és intenzív és néha már kellemetlen is. Viszont már a repülőből kilépve
megragad és nem enged , amíg haza nem értél. Sokat gondolok rá, sok minden kimaradt a szabad program
eltöltéséből, viszont az embereket, azt hiszem kicsit legalább kiismertem, Jobban , mint egy turista.
Amikor először voltam, akkor azt kérdeztem egy ott lakó magyartól, hogy lehet kiigazodni az arcmimikájukon:
"mindenki olyan egyforma!". Ez már két nap múlva megdőlt, és a következő alkalommal már a váll-
rándításukból "láttam", mit gondolnak. Kívül mosolygósak és kedvesek, de ha üzletről, pénzről van szó,
igen akaratosak és "átvágósak" Kicsit a piaci árusok jutnak róluk eszembe, mert állandóan figyelni kellett,
mit csinálnak és amit kérek, megcsinálják-e. Sokan a felszínnel megelégszenek, de nekem ez sosem elég.
Ami nagyon megváltoztatott, a testi érintés és közelség megszokása illetve elfogadása. Nem vagyok
nyitott idegenekkel és nagyon nem kedvelem, ha megérintenek, de azért ez a kis engedékenység , amit
elértek, jó hatású lett. Megszerettem a masszírozást. (Bár nem mindenkitől!)
Az ételük nem volt idegen,
mert már itthon is ettem ismerősök által elkészített helyi specialitásokat.Ami új és sok volt a koriander levél,
ami mindenben rengeteg volt. A csípőset imádom , ez jó volt. Csak egyszer kaptam gyomorrontást, azt is

sushitól, pedig rengeteget ettünk utcán is. Egyszer visszamennék, de akkor csak a szigetekre és nem városba!
A gasztroélmény az a szép osztrigatál volt, amit feljebb látható, nekem elsőre is bejött!
Nemrég jöttem rá: már akkor is az étel körül forgott minden! (kár ,hogy nem vezettem még blogot!